A Duna forrása – Németország, Fekete erdő – Úton hazafelé: 1,5 év Tenerife után újra útnak indultunk, hogy felfedezzük Nyugat-Európa számunkra még ismeretlen tájait.
A kaland 2 nap kompozás után Portugália felfedezésével indult, majd Észak-Spanyolország partjai következtek. Baszkföld különös-különleges világa után Bordeaux borvidékein barangoltunk, majd átszeltük Franciaországot az ország közepén.
Innen utunk meghatározó eleme a Duna lesz, a forrásától (Donauquelle) a folyó völgyén át.
A szigorú franciaországi után szabályzások után tiszta felüdülést hozott nekünk Németország, ahol újra élettel teli városok, utcák fogadnak zenés fesztiválokkal, koncertekkel, nyári hangulattal. Az első megállónk a Fekete-erdő szélén fekvő Freiburg, mely Németország napsugaras órákban leggazdagabb városa.
Freiburg
A város felfedezését érdemes a helyi termékeket és nemzetközi ízeket egyaránt kínáló Münstermarkt piacon kezdeni.
A piacnak kivételes hátteret ad a Münster székesegyház, Freiburg jelképe. A katedrális építése több mint 300 évig tartott, tervezése hihetetlen előrelátást igényelt. Az építésvezetők többsége nem láthatta a végeredményt, ezért bízniuk és reménykedniük kellett abban, hogy a katedrális építése a tervek szerint fog elkészülni. Feltétlenül csodáld meg a katedrális 116 méter magas nyugati tornyát, amelynek Jacob Burckhardt művészettörténész már 1869-ben „a Föld legszebb tornya” címet adományozta.
A lenyűgöző falak és az alsó rész fenséges oszlopai a földdel való kapcsolatot szimbolizálják. A megfelelője a torony csúcsa, amely az ég felé nyúlik. Ez volt az első épület a gótika történetében, amely teljes egészében áttört szerkezettel készült, ezért építészeti és művészeti szempontból számos európai vallási épület mintájának tekintették. Itt található Németország egyik legrégebbi harangja, a 3 tonnás « Hosanna ». Sajátosan melankolikus, erőteljes és tiszta hangjára mindenki felkapja a fejét.
A freiburgi székesegyház, azaz a Münster, amelyet csodával határos módon megkíméltek a háborús bombázások, ma több mint 800 éves történelmet mesél el. Egy ilyen műemléket fontos megőrizni, ezért az év szinte minden napján ápolják, tisztítják és helyreállítják.
A nyüzsgő és színes piactér jelene után irány a mindenütt jelenlévő múlt! Barangolj egyet Freiburg Gässle-jében (kis sikátorokban). A macskaköves utcák hangulatossága, az óváros aranyos, színes házai, a régi boltok régies, míves cégérei megérnek egy-egy fotót.
Séta közben olyan történelmi épületeket csodálhatsz meg, mint például a XVI. századi Historische Kaufhaus (Történelmi Áruház), amelynek sötétvörös és nagyvonalúan díszített homlokzata mindenki figyelmét felkelti.
Egy séta a Konviktstraße-n vagy a Klein Venedig-en (Kis Velence) lehetővé teszi, hogy felfedezd a felújított homlokzatokkal és virágokkal díszített festői utcácskák különleges varázsát. Hallgasd a várost átszövő Bächle (kis patak) lágy morajlását – mely remek italhűtőnek bizonyul a nyári melegben -, és hagyd, hogy a szép kirakatok vásárlásra csábítsanak.
A művészet és a kultúra iránt érdeklődőket a középkortól a barokk korig terjedő lenyűgöző alkotások gyűjteményét őrző, neves Augustinermuseum várja.
Augustinermuseum
A Szent Ágoston remeték régi kolostora és a kolostortemplom az idők folyamán igen változatos funkciókat töltöttek be. A XIII. és XIV. század között épült kolostor kezdetben a hitközség szerzeteseinek adott otthont. Némi átalakítás és fejlesztési munka után 1823-tól a templomban kapott helyet Németország első városi színháza.
A középkortól a barokk művészet- és kultúratörténeti lenyűgöző gyűjteményével az Ágoston-rendi Múzeum Dél-Németország egyik leghíresebb, legnépszerűbb múzeuma lett.
A múzeumi látogatás után jöhet a Freiburg középkori erődítményeiből még fennmaradt két kaputorony: a Schwabentor, és a Martinstor.
Schwabentor
Ennek a kaputoronynak az alsó szintje a XIII. századból származik, de az épület fő részét 1901-ben emelték XV. századi stílusban. Bárki, aki átlépett a Salzstrasse-n a Schwabentor kapun keresztül, azonnal átkelhetett a Dreisambrücke-n, és megtalálta a Fekete-erdő legfontosabb kereskedelmi útvonalait. Egy sókereskedő, aki korábbi üzleti útjai során beleszeretett a városba, egyszer Svábországból érkezett Freiburgba ezen útvonalak egyikén.
Freiburg-ot több pénzzel teli hordóval akarta megvenni, de a polgárokból csak gúnyt és nevetést váltott ki, főleg amikor a hordókat szaporán kinyitotta és észrevette, hogy fukar felesége óvintézkedéseket tett. Nem lelkesedve férje azon ötletéért, hogy minden pénzét városvásárlásra költse, bölcs előrelátással a pénzt homokra és kövekre cserélte, mielőtt a férfi elment. Azt mondják, hogy ez a legenda adta a Schwabentor nevét, és ezért díszíti a sókereskedő a XVII. századtól szekerével a városkapu belsejét. Kívül Freiburg védőszentje, sárkányölő Szent György látható.
Martinstor (Martin-kapu)
A Kaiser-Joseph-Straße-en található még fennmaradt két kaputorony közül régebbi a Martinstor. A kaput 1238-ban említik először „Porta Sancti Martini” néven. Az évszázadok során többször átépítették, egy ideig még börtönként is szolgált. A XVII. század óta a Martinstor város felőli oldalát Szent Martin képe díszíti.
Markthalle
A Martinstor kaputól nem messze található a Markthalle, ahol minden éhes utazó megtalálja a számára megfelelő konyha legjobb ízeit a hagyományos Freiburg-i specialitásoktól egészen az olasz, kínai, argentin, japán, indiai, brazil vagy közel-keleti ételekig.
Freiburg-ban sétálva mindenképp ejtsd útba a Rathäuser (Városháza) épületeit. Mind az új épület (Neues Rathaus), mind a régi (Altes Rathaus) megér egy látogatást.
Schlossberg (Várhegy)
A Schlossberg-ről remek kilátás nyílik a városra. A háttérben a Vogézek hegycsúcsai remek keretet adnak ennek a festői látványnak, miközben megiszol egy jó sört. Ami a feljutást illeti, egy 2008-ban megnyílt siklóvasút, a Schlossbergbahn három perc alatt felrepít a hegy lábától a tetejéig.
Ennyi városnéző barangolás után megérdemelsz egy kis frissítő kikapcsolódást a Feierling Brauerei sörkertben, ahol esténként jó kis nyüzsgés vár rád.
…és végül egy valódi Freiburg-i csemege a „lange rote” (jelentése: hosszú piros), amit egyszerűen muszáj megkóstolni, mielőtt folytatjuk az utunkat a Duna forrásához.
Ez a 35cm hosszú grillkolbász igazi kulináris jelképe a városnak olyannyira, hogy még becenevet is kapott: gyakran emlegetik, mint Katedrális téri kolbász vagy kolbászkirálynő. Eredete 1949-re nyúlik vissza, mikor közvetlenül a második világháború után Josef Föhrenbach pék a kenyerei és péksüteményei mellett főtt kolbászt kezd kínálni a vásárlóinak, majd két évvel később már a grillezett verziója kapható a piacon.
Freiburg után robogunk tovább a Fekete erdőben. A Fekete erdő (németül Schwarzwald) egy fákkal sűrűn borított hegyvidék Baden-Württemberg-ben, Németország délnyugati részén, mely nevét is az itt található számos tobozos fa sötét színéről kapta.
Nyugatról és délről a Rajna völgy határolja. A legmagasabb csúcsa a Feldberg, mely 1493 méter. A Fekete erdő a többségnek ismerős, ha nem is a földrajz óráról, akkor a Fekete erdő klinika című nagy sikerű TV sorozatból. A Fekete erdő Németország egyik legkedveltebb vidéke, rengeteg látnivalóval várja a turistákat.
A Fekete-erdő folyója a Duna, itt található a folyó forrása (Donauquelle) is. Freiburg után ez lesz a következő állomásunk.
A Duna Európa második leghosszabb folyama (a Volga után) 1700 mérföldön át, és 10 országon keresztül kanyarog. Magyarország egész területe a vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza mintegy 417 kilométer.
A Duna forrása – Donauquelle – Donaueschingen
Földrajzból tanultuk, hogy a Duna Németországban, valahol a Fekete-erdő mélyéről ered, és két kis patakocska, a Breg és a Brigach összefolyásával Donaueschingen-nél lesz azzá a folyammá, amivé. Aztán innen délkeleti irányban, 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig.
Noha Donaueschingen egy bájos kis ékszerdoboz, a húszezer fős kisvárosnak egyetlen valódi turisztikai vonzereje a Donauquelle, azaz a Duna-forrás (németül „Donau”), amelyet egy míves szökőkút is jelöl. A medence a Fürstenberg hercegek parkjában (Fürstlich Fürstenbergische Schloß) található. A vízzel teli szökőkutat kovácsoltvas kerítés és egy allegorikus szobor is díszíti, amelyet 1895-ben Adolf Heer szobrász készített el.
Bár néhányan vitatják, hogy ez a bájos kis német település lenne a Duna forrása, és persze a vidék más városai is szívesen büszkélkednének ezzel a címmel, azért jóleső érzéssel tölti el a magyar ember szívét, hogy ott állhat annak a folyónak az eredőjénél, mely olyan meghatározó szerepet tölt be Budapest és Magyarország arculatában, életében.
[…] Portugáliát, az észak-spanyol partokat, átszeltük Franciaországot, majd Németországban a Duna forrásától indulva eljutottunk […]
[…] – Ausztria – Már Németország óta a Duna határozza meg hazautunk tematikáját. A Duna forrásánál kezdtük a német szakaszt, majd Passau-nál, ahol a három folyó – Duna, az Inn és […]