A francia riviéra után az olasz riviérán, a Ligur-tengerparton kalandozunk tovább. Ez annyira közel van a Cote d’Azur-höz, hogy vétek lenne kihagyni főként akkor, hogy ha hozzánk hasonlóan te is kedveled az olasz kultúrát, a finom kávét, ami még a leglerobbantabb helyen is tökéletes, vagy egy jó pizzára, fagyira vágysz.
A Ligur-tengerpart egyik legkülönlegesebb városa Ventimiglia, közvetlenül a francia határ mellett, ahol máris ízelítőt kaphatsz mindebből!
Ventimiglia
Ventimigliának van egy új és egy régi (történelmi) központja. Az új városközpont a tenger mentén halad, míg az óvároshoz (Ventimiglia Alta) a Roja folyót keresztezve lehet eljutni, felfel, mindig csak felfelé.
Ventimiglia látnivalói közé tartozik a római színház és fürdők maradványai, a középkori hegyi város, a hatalmas pénteki szabadtéri piac, a Hanbury kertek, az őskori barlangok, és természetesen a tengerpart és a tengerparti sétány.
Mi is általában pénteki napra rendszeresítettük Ventimiglia-i kiruccanásunkat, mikor az új városrészt és a tengerpartot befoglalja a híres pénteki piac, ahol kivételes árubőség várja a látogatókat a cipőktől a helyi specialitásokon át a ruhákig. A belvárosban működik egy állandó, fedett piac is, ahol mindent megkapsz, ami csak egy kiváló olasz ebédhez vagy vacsorához szükségeltetik.
Ventimiglia Alta – az óváros
A Roja folyó másik oldalán, a domboldalon fekszik a falakkal körülvett középkori város, Ventimiglia Alta. Itt érdemes inkább gyalogosan közlekedni, mivel a régi utak túlnyomó része túl szűk az autók számára. Színes házak mentén haladunk felfelé a székesegyház felé, ami egy régi lombard templom helyén épült fel.
A főutcán továbbhaladva mindenképpen állj meg, hogy megnézd a lenyűgöző Oratorio dei Neri-t. Az utca ezen részén is számos kisebb üzlet és bár található. A domb tetején pedig a X. századi San Michele-arkangyal temploma vár, mely egy pogány templom helyén épült.
Római régészeti helyszínek
Az antik korból származó maradványok egy római színházat, épületeket, sírokat és az ősi városi fal részeit foglalják magukban. A római színház általában csak hétvégén van nyitva. A területről származó római leletek – szobrok, sírkövek, olajlámpák és kerámiák -, a Via Verdi Forte dell’Annunziata Girolomo Rossi Régészeti Múzeumban találhatók.
Ventimiglia után a következő megállónk az olasz riviérán:
Camporosso
Camporosso Riviera di Ponente egyik gyöngyszeme Sanremo és Monte Carlo között. 300 méternyi tengerparttal rendelkezik, ami a legrövidebb Olaszországban. A feltárt régészeti leletek tanúsága szerint valószínűleg a rómaiak alapították. Nevének első írásos említése a XII. századból származik Camporubeo alakban, ami a latin campus (jelentése mező) és russeus (jelentése vörös) szavak összetétele. Nevét valószínűleg a vidéket borító vörös színű leanderligeteknek köszönheti.
A kora középkorból származik erődje. A későbbiekben a Genovai Köztársaság része lett, és a XVIII. századig Ventimiglia fennhatósága alá tartozott. A napóleoni háborúk során a franciák szerezték meg, majd 1815-ben, a bécsi kongresszus után a Szárd-Piemonti Királysághoz csatolták.
…és robogunk tovább Sanremo felé. Még három megálló: Vallecrosia, Bordighera és Ospedaletti.
Vallecrosia
A település neve a valle (jelentése völgy) és a crossia (jelentése üreges) szavak összetételéből ered, ami a települést átszelő kis patak szurdokvölgyére utal. A XII.-XIII. században a ventimigliai grófok birtoka volt, majd a Genovai Köztársaság égisze alá került. A napóleoni háborúk során a franciák szerezték meg, majd 1815-ben, a bécsi kongresszus után a Szárd-Piemonti Királysághoz csatolták.
Bordighera
A település eredete az ókorra vezethető vissza. Valószínűleg a ligurok alapították, majd a rómaiak foglalták el. Nevének első írásos említése a XIII. századból származik Burdigheta alakban, ami a bordiga szóból származik, amelynek jelentése tóparti nádas. A település egy korabeli bencés kolostor körül alakult ki.
Hosszú ideig Ventimiglia fennhatósága alatt állt, majd a XIX. század elején vált önálló községgé. A napóleoni háborúk során a franciák szerezték meg, majd 1815-ben, a bécsi kongresszus után ezt a települést is a Szárd-Piemonti Királysághoz csatolták.
Szintén a XIX. századra tehető az az időszak, amikor Bordighera álmos liguriai városkájából az olasz Riviérára utazók kedvelt úti célja lett. A városon ma is érzékelhető brit hatás sem véletlen. A briteket részben Giovanni Ruffini olasz író 1855-ben megjelent Doctor Antonio című műve, másrészt pedig az egzotikus pálmák, olajfák és az egészséges tengerparti klíma vonzotta Bordighera-ba.
…de nem csak a briteket ihlette meg ez a környék! Claude Monet, a francia impresszionista festő itt festette meg 1884-ben azokat az „ezüstös levelű olajfákat”, amelyek azóta is a Villa Pompeo Mariani kertjét díszítik.
Bordighera látnivalói között van számos templom: Sant’Ampelio templom, a francia művészek által díszített Szeplőtelen fogantatás temploma, az Evangélikus templom, ami ma a vallási szertartásokon kívül koncerteknek és konferenciáknak is otthont ad.
Érdemes ellátogatni az Anglikán templomba is, melyet az itt élő sok brit miatt alapítottak, és Gibraltár püspöke kinevezett egy lelkipásztort ide. A templom kezdetben egy magánkápolna volt a Villa Rosa parkjában, melynek tulajdonosa később földterületet ajánlott fel az építkezésre.
Érdekes kitérő innen Seborga, mindössze 10 km-re Bordighera-tól és a tengerparttól.
Seborga, egy idilli domb tetején elterülő aprócska falu, mely azt tűzte ki célul, hogy független nemzetté válik. A Seborgai Hercegségnek már van saját zászlója, nemzeti himnusza, útlevele, bélyegzője, valutája és természetesen uralkodója is. A seborgaiak azt remélik, hogy egy napon jogilag is elismerik a hercegség szuverenitását, amire már az 1960-as évek óta áhítoznak.
Ospedaletti
Ospedaletti a XIX. században vált ismertté elsősorban a virágtermesztésnek (főként szegfű és rózsa – Európa első virágpiaca) és a turizmusnak és köszönhetően. Az első ideérkező turisták között találjuk Mary Shelley írónőt. A XX. század elején Ospedaletti lett a nemzetközi elit felkapott úti célja. Az előkelők a Villa Sultana-ban találkoztak, ahol Olaszország első kaszinóját avatták fel.
…de nem csak a kaszinó vonzotta ide a népeket! Az 1950-es években épült és a Forma-1-es Nemzetközi Nagydíjra jóváhagyott versenypálya sok híres versenyzőt hozott Ospedalettibe az 1960-as években.