Utazunk! | Miután majd egy éve nem írtunk újabb bejegyzést a blogunkon (ejnye-bejnye…), sokan kérdeztétek, hogy úton vagyunk-e még. Jelentjük igen, még utazunk! A tavalyi nyarat és őszt a francia-spanyol határ mentén töltöttük, de telelni melegebb éghajlatra költöztünk.
No, de szaladjunk ennyire előre az időben. Kezdjük (vagy inkább folytassuk) 2014. augusztusával…
A szokásos nyári programok – strandolás, barnulás, kirándulás, piacozás, robogózás, tűzijáték… – mellett tavaly nyáron sikerült letesztelnünk a lakóautónk forgalmijába írt adatokat. Joreg (a mi lakóautónk) hivatalosan 6/7 személyes. Ez annyit jelent, hogy 6 ülő, de 7 fekvő hely van benne (hogy hogyan utazik a 7. személy, akinek csak fekvő hely jut, azt még nem sikerült megfejteni!).
Nagyon kedves Cannes-i (ejtsd: kánni) barátaink leptek meg bennünket útban hazafelé spanyolországi nyaralásukból (mi épp fél órára állomásoztunk a francia-spanyol határtól). Kölcsönösen megörültünk a viszontlátásnak. Míg a fiúk próbáltak szállást keríteni egy éjszakára, addig a lányok bevásároltak, és nekifogtak főzni a 6 fős társaságnak.
Szállás 4 főre, 1 éjszakára a nyár kellős közepén? Mission impossible! Az este közeledett, a fiúk pedig nem jártak sikerrel, így a Sulyok család a mi kis lakóautónkban vacsorázott, és aludt.
Mi az alkóvban lévő ágyon hajtottuk álomra fejünket, a 4 tagú családnak pedig átalakítottuk a hátsó nappalit king size bed-dé (ejtsd: kingszájz bed).
Ez most már hivatalos, hatan (4 felnőtt és 2 gyerek) remekül éjszakáztunk a lakóautóban.
Augusztusban kerítettünk sort céljaink csiszolgatására életünk minden területén: személyes céljaink, család, munka, világmegváltó tervek. Rendszeresen tartunk ilyen leporolós-nagytakarítós időszakokat. Ilyenkor mindig remek alkalom nyílik arra, hogy megírjunk/felülvizsgáljunk 2 listát: 1.) Mit akarunk és 2.) Mit NEM akarunk.
A „Mit nem akarunk” listára felkerült, a TÉL. Már többször felmerült, hogy igazándiból nem szeretjük a telet, de a hideget sem, ezért jó lenne mindig nyárból nyárba menni. Kecsegtető gondolat…
Megerősített célokkal és jövőképpel vágtunk neki az ősznek. Szeptembert rögtön az Adrienne-nap (szept.8.) megünneplésével kezdtük.
Érkeznek a vendégek. Virágot a virágnak 🙂
Ma már rutinosak vagyunk a lakóautós vendégfogadásban, és nosztalgiával gondolunk az első alkalom izgalmaira: hogy fogunk elférni, mit fognak szólni a vendégek…
Marika és István többször vendégeskedtek már nálunk…
Szeptemberben vettünk egy lakóautót Franciaországban. Na nem magunknak, hanem Péter egyik nyíregyházi barátjának. Bár nekünk lettek volna ilyen tanácsadóink, amikor mi választottunk lakóautót.
Feri – aki azóta vígan használja az új lakóautóját és nagyon szereti – egy hetes látogatása alkalmat adott arra, hogy újra bejárjunk olyan területeket, ahol korábban már voltunk.
Majd az őszi hónapokban 2x is ültünk a csendőrségen tanúként egy sajnálatos haláleset miatt (tanúként hallgattak meg minket, de semmit nem tudtunk az egészről).
Nem mulasztottuk el tavaly sem a káposzta savanyítást lakóautó módra…
Káposzta savanyítás lakóautós módra 🙂
…aztán karcolás és kár nélkül túléltünk egy 4 napos tornádós-viharos időszakot. Volt olyan part menti kemping, akik nem voltak ilyen szerencsések, teljesen letarolta őket a szél. Bezzeg nekünk semmit nem ártott. A lakóautó bírja a tornádót!
Vihar a köbön… Ez még a tornádó előtt volt!
…és ezzel már el is érkeztünk a decemberhez.
Ahogy az lenni szokott a nagy vágyakkal és elhatározásokkal, egyszerre két lehetőségünk is adódott arra, hogy elblicceljük a telet egy olyan helyen, ahol akkor (is) nyár van. Az egyik a Dominikai Köztársaság volt, a másik pedig Dél-Afrika. Az utóbbi mellett döntöttünk.
Úgy volt, hogy még karácsony előtt elindulunk, de akkor vettük észre, hogy Péter útlevele (amit persze az EU-ban nem használunk, így nem is figyeltünk rá) lejárt, így nem tudtunk rögtön elindulni. Volt több terv is az útlevél meghosszabbítására, pl. hazamenni, otthon expressz megcsináltatni…, de végül úgy döntöttünk, hogy a barcelonai magyar konzulátuson keresztül csináltatjuk. Bár így időben kicsit hosszabb, de sokkal költséghatékonyabb volt a dolog, mert az akkori állomáshelyünktől Barcelona csak 160 km-re volt, így átrobogóztunk.
Jól jön a tűz melege, mikor decemberben leszáll az ember lánya a robogóról
Ráadásul Péter még nem volt Barcelonában, így maradtunk egy kicsit, és megnéztük a várost is ünnepi fényekkel.
Barcelona. La Rambla – nyüzsgés a legkedveltebb bevásárló utcában, karácsony előtt
Még karácsony előtt kezünkben volt az útlevél, de akkorra már iszonyatos repjegy árak voltak a neten, ezért csak január közepén indultunk el a nagy útra 🙂
Addig is, hogy Dél-Afrika szelleme el ne pártoljon tőlünk, a karácsonyi menü afrikai ételekből állt: zöldségropogósok pikáns mártással, hal curry Cape Town módra, sütőtök fánkocskák fahéjas cukorral.
Karácsonyi menü dél-afrikai stílusban