Empuriabrava, Európa legnagyobb lakott kikötője

Empuriabrava, Európa legnagyobb lakott kikötője | Közel hat hónap után hazaérkeztünk Dél-Afrikából. Lassan a helyére került minden, kilakoltattuk a pókokat is (a hálóikkal együtt). Mindenből megvolt az első: első úszás a tengerben, első kávé a tengerparton, bejelentkezés családnál, barátoknál, első séta…

Még napokig nem vettük le a robogót, annyira élveztük, hogy végre sétálhatunk.  Megünnepeltük Péter névnapját is kedvenc kínai éttermünkben, és bejártuk az egész környéket.

Jó újra itthon, de pár nap után már be vagyunk sózva (hiába, javíthatatlanok vagyunk ezen a téren, ezért is utazunk már 3 éve). Itt az ideje valami új impulzusnak! Új úti célunk Empuriabrava, a Costa Brava-n található legnagyobb európai lakott kikötő.

Reggel korán robogóra pattanunk (Rozi aksija is rászorult egy kis töltésre, hogy beinduljon a kicsike…), és a spanyol határ felé vettük az irányt.

Empuriabrava

Még egy kis motorozás, és megérkezünk Empuriabrava-ba, ahol minden szombat délelőtt kilométernyi piac van a tengerparton.

Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, a bugyitól a rózsaszín táncoló kiskutyán át az olcsó gyümölcsig

A piacozásról kitikkadva lehuppanunk a kikötő egyik árnyas kávézójában.

Elbeszélgetünk a kávézó francia tulajával, ő mesél arról, hogyan is alakult ki, majd nőtte ki magát Empuriabrava.

„Kezdetben itt termőföldek voltak” – kezdi a történetet. Aztán úgy 40 évvel ezelőtt két német úriembernek jött az a nagyszerű ötlete, hogy felvásárolja ezeket a területeket, és ott kialakítson egy közel 30km hosszú csatornarendszert.

A csatornák mentén lévő építési telkeket lépésenként eladták, kiépült a kikötő is, ami évente 8.000 hajót fogad évente.

Az ötletgazdák leszármazottai a mai napig visszajárnak ide, és egyikük irányítja a kikötőt.

A spanyol „kis Velence” lagúnáit legjobban hajóval lehet felfedezni. Az út kb. egy órás, van lehetőség csónakbérlésre, nem kell hozzá jogosítvány sem, és GPS biztosítja, hogy ne tévedj el.

Kellemes piknik a tengerparton, és már indulunk is visszafelé. Következő állomás: Rosas (ejtsd: roszasz).

Hazafelé megállunk még La Jonquera-ban (ejtsd: lazsonkera). Ez szinte kötelező megálló minden Spanyolországból hazatérő franciának, mert rendkívül kedvező áron lehet bevásárolni, főleg az alkohol, a dohány és a hús kerül jelentősen kevesebbe. Egy bevásárlásnál akár 30-40%-ot lehet spórolni, így a határ közeli franciák rendszeresen átjárnak bevásárolni.

Egy gyors vacsora a lakóautóban, és már indulunk is az esti programokra. Kezdünk egy tengerparti ír-francia koncerttel a kikötőben. A zongorista hölgy egy vitorlás hajóval járja a világot, és koncerteket ad a kikötőkben. Ezen az estén kiegészül a zenei élmény a helyi artista csoport külön erre az alkalomra komponált előadásával.

Dél-Afrikában Tamás barátunktól hallottuk gyakran nap végén az alábbi mondatot: „Megint egy „szar” nap Afrikában”. Ennek mintájára megkomponáltuk a saját szlogenünket: Megint egy „szar” nap a dél-francia tengerparton… 🙂