El Camino zarándokút modern módra

A Szent Jakab út, gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik. A mai út Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostela-ba vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai.

Itt olvashatsz arról, hogyan éltük meg mi az El Camino-t.

El Camino – útinapló

2013. április 30. – szerda

Ma van az indulás napja! Reggel lázas pakolással kezdünk, igyekszünk mindent beszuszakolni a hátizsákba, amit csak lehet. Zuhany után magunkra öltjük El Caminos ruhánkat, összepakoljuk és lezárjuk a házat.

       Szent Jakab-út – Világörökség

Egy a Szent Jakab utat jelző kagyló León-ból

A Szent Jakab-út, gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik, ősrégi zarándokút, a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt, s a maival ellenkező irányban járták be a zarándokok.
A mai út Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos.

A zarándokút jelvénye a fésűkagyló (shell kagyló), melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött.

A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található.

Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Caminót, vagy annak egy részét végigjárják.

A zarándokok száma az ezredforduló után 50 000 felett van. A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180 000-et.

A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.

Eljött az indulás ideje! Kocsiba szállunk és indulunk Lourdes (ejtsd: lurd) felé Suhai Peti barátunkkal. Alig 1 óra, és meg is érkezünk az évente 6 millió látogatót fogadó zarándokhelyre.

A legenda szerint 1858-ban Bernadette-nek 18x megjelent Szűz Mária 2 hét alatt a barlangban, és arra biztatta őt, hogy emeltessen a papokkal templomot ezen a helyen.

A barlang

Lourdes – a templom tövében jobb oldalon található a barlang

Több száz csodás gyógyulás is bekövetkezik az idők során, melyeket igazoltnak találnak az egyházi vezetők. Be kell vallani, hogy még azokra is hatással van a hely békéje, nyugalma, akik nem hívők. Hatalmas mennyiségű remény tölti be az egyébként remek földrajzi adottságokkal rendelkező zarándokhelyet.

Lourdes – város a völgyben

Lourdes belváros – itt a butikokban nem provence-i levendulát, hanem kegytárgyakat, szentelt vizet, stb. kapni

Még egy utolsó fuvar a vonat pályaudvarra, majd búcsúzunk sofőrünktől. Vonattal folytatjuk az utat Lourdes-ból Bayonne-ig (ejtsd: bajon). Már majdnem az Atlanti-óceán partjánál járunk. Van egy kis idő a busz indulásáig, így járunk egyet a városban.

Bayonne – itt már óceáni szelek fújnak

Bayonne – élvezhetjük a baszk* építészet stílusjegyeit

* Baszkföld (baszk nyelven Euskal Herria), a baszk régió a spanyol és a francia állam között felosztva, a nyugati Pireneusok két oldalán található. Hét részből áll.

Bayonne – folyópart naplementében

1,5 óra múlva már Saint-Jean-Pied-de-Port-ban (ejtsd: szenjan pié dö por) szállunk le 18 másik caminossal együtt. Későre jár az idő, szemerkél az eső, egyre hidegebb van és szabad szoba vagy ágy már csak arany árban…. Úgy döntünk, hogy ezt az éjszakát az állomáson töltjük.

Itt töltjük az első éjszakát

Jó alkalom ez arra is, hogy kipróbáljuk felszerelésünk néhány darabját. Mindegyik jól vizsgázik.

2013. május 1. – szerda / 1. nap

Kissé elcsigázottan térünk be másnap reggel a zarándok irodába, ahol megkapjuk a pecsétünket, és az útbaigazítást, térképeket, stb. 2013. május 1-jén 8h10-kor a tervnek megfelelően elindulunk Az Úton!

Innen indulunk útnak

2 útvonal vezet az első állomásra, a spanyol oldalon fekvő Roncesvalles-be (ejtsd: roncseszvajesz), mindkettő kutya nehéz, de nekünk sikerül még ebből is a nehezebbet kiválasztani.

El Camino – az első szakasz szinttérképe: 200méterről 1.400-ra, majd vissza 800 méterre

Az út hossza kb. 27 km, 200 méterről felmegy 1.400 méterre át a Pireneusokon, ahol még 1.000 m felett hó van, amit ellapátoltak, hogy átjuthassunk… Azt mondják, hogy aki az első szakaszt túléli, van esélye rá, hogy eljut Santiago de Compostella-ba (ejtsd: szantiágo de komposztela).

Saint-Jean-Pied-de-Port – sétálóutca

Saint-Jean-Pied-de-Port – ebből a 200 méter magasan fekvő városból indulunk Az Útra

Kezdettől fogva igen meredeken emelkedik az út, és az első alig pár száz méteren kiderül, hogy bizony csúnyán túlpakoltuk a hátizsákjainkat!

Lihegünk, izzadunk erősen meghajolva a súly alatt, miközben több zarándok húz el mellettünk hozzánk képest szélsebesen.

Út közben találkozunk többek között 2 magyar lánnyal is – Eszter és Gabi -, akikkel megosztjuk az út első kilométereit. Borzasztóan kifáradva, az útból semmit nem látva érkezünk meg az első pihenőhelyre, ahol erősen gondolkodóba esünk, mit pakoljunk ki a csomagunkból, mielőtt folytatjuk az utat. Itt találkozunk másokkal, aki szintén túlpakolták magukat, és küzdenek, mint malac a jégen…

Úgy döntünk, egyelőre nem válunk meg semmi fontostól, és változatlan teherrel küzdjük fel magunkat a következő fogadóig, a 770 méteren fekvő Orissonig. 12h30, a megtett táv = 8 km, a 27-ből! No comment!

               Orisson és kilátás a teraszról – ez az utolsó civilizáció ezen az útszakaszon

A velünk együtt indulók nagy része itt tölti az éjszakát, mert mint itt kiderül, a hátralévő közel 20 km-en nincs több fogadó, se település, se büfé, csak egyetlen forrás úgy 10 km-re.

justify

Már eléggé magasan vagyunk (770 m), az időjárás és a hőmérséklet szinte percről percre változik. Kezdésnek megebédelünk, mert ugyebár teli hassal okosabb az ember…

Tanakodunk, hogyan tovább. Üres szoba/ágy már nincs a fogadóban, még közel 700 méternyi szintkülönbség és 19 km van előttünk. Sátrat verni elvileg tilos és kevés az alkalmas hely is. A hátizsákjainkra rá se tudunk nézni, nem hogy újra felvegyük azokat… Végül úgy döntünk, hogy egy darab, könnyített zsákkal és sátorral felszerelkezve nekivágunk a maradéknak, a másik csomagot pedig 8€-ért előre küldjük Roncesvalles-be. 15h00, ismét úton vagyunk. Így könnyített csomaggal gyorsabban haladunk, de az előző esti nemalvás, és a délelőtti szakasz igen megtizedelték az erőinket, a lelkesedésünkről nem is szólva. Kicsit azért többet élvezünk a minket körülvevő tájból.

Romlik az idő, fúj a szél, erősen gyűlnek a felhők. Az erőnk ezzel párhuzamosan rohamosan fogy. 18h00 felé jár az óra, és olyan kaptató van előttünk, ami egy képzett hegymászó-erdőjárónak is a becsületére válna.

Egyszerűen nem bírunk továbbmenni.

Szemünk sátorozásra alkalmas helyet keres, kevés sikerrel. Süvít a szél, esni kezd. Elátkozzuk a pillanatot is, mikor kitaláltuk, hogy végig megyünk az El Camino-n. A térképünkön szerepel egy turista menedék, addig még elvonszoljuk magunkat. Itt nincs más, mint 2 betonágy matraccal és takaróval, egy kandalló, és sok szemét… De tető van a fejünk felett és bár tüzet nem sikerül raknunk, kajánk sincs és minden ruhadarab csurom víz rajtunk, jobb helyen vagyunk, mint a sátrunkban lennénk szélben, esőben, 0-4 C˙fok hőmérsékleten.

Refugio Izandorre – a mi éjjeli menedékünk

Alig vackoljuk be magunkat, érkezik másik 2 fáradt, ázott zarándok. Mivel mindössze 2 hely van a házikóban, nincs mese, nekik tovább kell menniük még 5,2 km-t az esőben. Kicsit többet sikerül aludnunk, mint a vonatállomáson töltött éjszakán, de zaklatott az álmunk.

2013. május 2. – csütörtök / 2. nap

Süvít a szél, esik az eső, alattunk felhők szaladnak. Hiába várjuk, hogy javuljon az idő, így 10h00 körül nekivágunk az első szakasz maradékának a hófoltok között. Még 200 méternyi szintkülönbség az 1.410 m-en fekvő Lepoeder csúcsig, utána végre lefelé vezet majd az út Roncesvalles-ig.

Feljutunk a csúcsig, egyre több a hó, nagyobb a hideg, és szinte minden út lezárva. Az utolsó kereszteződésnél dilemmázunk, hogy melyik lezárt utat is válasszuk, mikor találkozunk egy felfelé igyekvő francia hölggyel, aki rámutat a helyes – és miután ő feljött rajta -, járható útra.

Az emelkedőn kiköptük a tüdőnket, most pedig kapaszkodhatunk a saras-havas, vádlimegdolgoztató lejtőn… Péter lába bánja a lejtőt, kap „ajándékba” néhány vízhólyagot.

Végül 12h30-kor 4 másik zarándokkal befutunk Roncesvalles-be! Az első szakasz teljesítve, 2 nap alatt. Inkább érzünk elkeseredettséget, dühöt, mint örömöt vagy megkönnyebbülést…

Roncesvalles, az első spanyol állomás

Megkapjuk a pecsétünket, meg fejenként 10€-ért ágyat a zarándokszálláson, amit az egyik zarándok 3€-s hozzájárulásával tudunk kifizetni, ugyanis kártyát nem fogadnak el.

De ezzel még nincs vége a meglepetéseknek!

A kb. 5 épületet számláló településnek se bankautomatája, se ABC-je nincs, ezekért át kell menni a következő faluba, ami újabb 2 km-re van… Ez egyébként nem nagy távolság, de az átéltek után 200 km-nek tűnik ez az extra, oda-vissza 4 km.

Az Office du Tourisme-ban tájékozódunk a lehetőségekről: – feladni és busszal vissza Saint-Jean-Pied-de-Port-ba; – csomagot előreküldeni, és könnyített felszereléssel gyalog folytatni; – kidobni a feleslegest/nehezet, és úgy menni tovább; – előrefelé menekülni busszal, és később visszaállni az útra…

Nem könnyű a döntés, főleg éhesen, koszosan, hullafáradtan, elkeseredetten. Aztán megvárjuk a 14h00-át, becsekkolunk az ágyainkra, majd átstoppolunk Burgetes-be. Sikerül kp-hez jutnunk, a supermercado azonban 16h30-kor nyit csak ki…

Kihasználjuk az időt egy kis kávézásra, és jó adag mérgelődésre. Forralja a vérünket, hogy színtiszta üzleti vállalkozás színeit ölti ez a zarándokút, ahol gyakran belekényszerülsz pénztárcát nem kímélő „megoldások”-ba, pl: szállás&étkezés Orisson-ban 32€-ért, csomag-taxi 8€/csomag áron, se bankautomata, se bolt, így eheted a 9€-s zarándok menüt a 3 étterem valamelyikében, vagy szendvicset az automatából, egy bolt van, az is kicsi, annál nagyra törőbb árakkal, stb.

Ami az útjelzést illeti, eltévedni épp nem lehet, de nagyon hiányoltuk főleg a nehéz szakaszokon – a „biztató” táblákat, hogy még mennyi van hátra a következő állomásig/a végéig. Emellett egyértelmű a mi mulasztásunk a felkészülésben, a túlpakolásban.

Dúlunk-fúlunk, még nem csapott meg az út spirituális szellemisége. Pétert idézve: „Eddig ez puszta szopacs, nagy córesz!” Ahogy kiengedjük a gőzt,  kisétáljuk magunkból a mentális és fizikai megerőltetést, jönnek a felismerések is mindkettőnknél, átrendeződnek fontosságok, helyükre kerülnek dolgok.

Ehhez valószínűleg hozzájárul az is, hogy a spanyol oldalon jobb a táblázás, vannak azjustifyút mentén padok, piknikező helyek, WC és víz, jó áron van és finom a kávé…

Maguk a spanyolok is jó benyomást tesznek ránk. Kedvesek, segítőkészek, pötyögnek pár szót franciául, szívesebben megszólalnak angolul (nagy változás Franciaország után), és kézzel-lábbal angol-francia-spanyol vegyes vágottal valahogy kikavarjuk az információt.

A sok morgolódás után fejben és testben megkönnyebbülve sétálunk vissza Roncesvalles-be. Közben megérkezett az Orisson-ban hátrahagyott hátizsák is, amit felviszünk szálláshelyünkre.

Most már kicsit jobban a jelenben vagyunk, jobban észrevesszük a szolgáltatást, amit kapunk. Van itt internet lehetőség (1€ = 20 perc), konyha indukciós főzőlapokkal, edényekkel, mosogatógéppel, mikroval, étkező, mosoda (mosás géppel = 2,70€, kézzel ingyenes), 4 ágyas hálófülkék zárható szekrényekkel (1€), tiszta zuhanyzóval, és ami talán az egyik legfontosabb, forró vízzel 🙂

Emeletes ágyas dormitorium

Kicsit jobb kedvre derülünk, elővesszük a frissen visszakapott, elefánt súlyú hátizsákunkból a konyhát (ez az egyik, feleslegesnek ítélt elem a csomagunkban), és irány a főzőcske!

A menü: polenta sok-sok sajttal. Mennyei! Vacsi után zuhany, majd internetes felkészülés a következő napokra, de csak 22h00-ig utána kötelező villanyoltás van.

2013. május 3. – péntek / 3. nap

Kicsit többet alszunk, de igazán nem sikerül kipihenni magunkat. Már hajnal 5 órától kezdenek motozni az emberek.

6h00: Kint még teljes a sötétség (minél nyugatabbra vagyunk, annál később kel fel a nap), de egy csengő női hang végigénekli a folyosókat, és vallásos ébresztőben részesít mindenkit. Még 5 perc és a lámpákat is felkapcsolják. Az emberek többsége lázasan készülődik, és indul tovább.

Mi nem kapkodjuk el a dolgot, jut idő pakolásra, reggelire, szendvicskészítésre, stb., de 8 órakor szigorúan kiteszik a szűrünket.

A buszos előrefelé menekülést választjuk. Feladni nem akarjuk az első nehézségek után, kíváncsiak vagyunk Spanyolországra, így adunk még magunknak néhány napot.

Iszunk egy jó kávét az egyik fogadóban, majd kb. 10 másik zarándokkal együtt buszra szállunk Pamplona-ig (ejtsd: pamplóna).

La Posada – kandallóban ropogó tűz és egy jó kávé mellett várunk a busz indulására

Még ebéd előtt megérkezünk Pamplona-ba, tájékozódunk a szállásról, látnivalókról az Officina de Turismo-ban (turisztikai hivatal). A belvároson átvágva megtaláljuk a szállást, ami 12h00-kor nyit, így mi is sorba állítjuk hátizsákjainkat.

Zarándok csendélet

Ágyra várva – Míg várakozunk, összetalálkozunk több magyarral is. A magyarok tényleg mindenütt ott vannak.

Elfoglaljuk ágyainkat, feltérképezzük a terepet, aztán nyakunkba vesszük a várost.

                 Pamplona

Pamplona címere

Pamplona zászlaja
Közigazgatás

Pamplona

Pamplona (baszkul Irunea vagy Iruna) egy spanyol város, Navarra tartomány fővárosa. Éghajlata a tengeri és a kontinentális éghajlat határán van, a nyár száraz és meleg, a tél meglehetősen csapadékos és hűvös. A belvárosban sok pad, ivókút és ingyenes wifi teszi még kellemesebbé a látogatást.

A Plaza del Castillo – Pamplona főtere

Cafe Iruna a Plaza del Castillo-n – Hemingway kedvenc kávézója

Cafe Iruna, a Plaza del Castillo-ról

Santa Maria del Real katedrális

Pamplona az Arga folyó partján, Navarra tartomány közepén egy kis fennsíkon található, tengerszint feletti magassága 443 méter. A történelmi óváros a folyó jobb partján helyezkedik el, a városképet az itt található citadella és a katedrális határozza meg leginkább. A várost több hegy öleli körül, a legmagasabb ezek közül a 1 353 méter magas Pena Izaga.

Arga folyo és a Puente de la Magdalena – erre vezet az El Camino

A városban rendezik a világhírű San Fermines fesztivált, amelynek fő attrakciója a bikafuttatás.

Az Estafeta utcán futtatják a bikákat…

Szó mi szó, nem egy életbiztosítás…

...a Plaza de Toros arénáig. Az 1922-ben épült Plaza de Toros de Pamplona a legnagyobb bikaviadal-aréna Navarrában, a 19 000 néző befogadására alkalmas létesítmény világviszonylatban a harmadik legnagyobb.

Miután jól megjárattuk a vízhólyagjainkat és bevásároltunk, jöhet a főzés! A menü: zöldségleves „zacskós” módra és tintahalas spagetti. Teli a has, nagyobb a béke! Még egyszer erőt veszünk magunkon és kimegyünk a városba. Az utcák telis-teli emberekkel, kicsik és nagyok, ifjak és vének… Mindenki beszélget, szól a zene, vagy épp foci meccs zaja hallatszik, csak úgy pezseg az utca! Hiába, a spanyolok ilyenkor élnek. Kár lett volna kihagyni!

Pamplona este – itt ilyenkor kezd megtelni a város

Jöhet az alvás. 3 zaklatott, és igen lyukas éjszaka után nagyon vágytunk már egy kis pihenésre. A füldugó nem vált be, így én személy szerint a gyerekkorban jól bevált módszerhez folyamodtam, ez pedig a mesehallgatás. Hála Péternek, aki feltöltötte a telefonomat hangoskönyvekkel!

2013. május 4. – szombat / 4. nap

Kicsit jobban kipihenve ébredünk a 6 órai villanykapcsoláskor. A „profik” már útnak indultak, a többiek készülődnek, ki-ki a saját ritmusában.

Mi továbbra is a buszos megoldásnál maradunk. Teszünk még egy kört a városban, a piacon, az antikvitások vásárán, majd iszunk egy isteni kávét a Cafe Iruña-ban, Hemingway egyik kedvenc bárjában.

13h30: Útnak indulunk Pamplona-ból a Camino következő nagyobb városába, Logroño-ba. A kedvünk nem sokat javult, amit tetéz Péter fogfájása… A jó hír, hogy közben kisüt végre a nap, és megjön az a plusz 5-10 fok, amit eddig nagyon hiányoltunk.

Megjegyzés: Véleményem szerint nem jó, ha a Camino idején túl nagy a meleg. Az emelkedők, a cipelés rendesen megizzasztják az embert, nem hiányzik menet közben a tűző nap. Jól jön viszont a meleg, mikor megállsz pihenni, és mindened csurom vizes. Mi ilyen megfontolásból választottuk a májust, de hóra nem számítottunk…

15h00: Megérkezünk Logroño-ba (ejtsd: logronyo). A minket fogadó kép nem túl biztató. Péter szenved a lábától, fogától, így az állomáson marad, míg én szállást keresek. Mint mindig stabil pont a turisztikai hivatal, ezért ide próbálok eljutni először. Kb. 10 perc gyaloglás a városon keresztül, és megvan… de nem nyit ki, csak 17h00-kor…

Hát igen, a spanyolok rávernek időben a francia sziesztára! Következő haditerv: megtalálni a zarándokszállásokat… vagy legalább egy zarándokot, aki tud segíteni. Végül két spanyol fiú segítségével eljutok az egyik szállásra, ahol már nincs hely. Kapok egy térképet újabb címekkel, és kezdődhet a „bed hunting” (ejtsd: bed hanting – ágyvadászat), a zarándokok „kedvenc” elfoglaltsága.

Keringek utcáról-utcára, míg odacsapódok egy spanyol páros mellé. Ők már voltak a többi szálláson, sehol egy szabad hely. A parókia az utolsó reményünk. Itt van hely mindenkinek. Bár ágyak nincsenek, csak matrac a földön, boldogok vagyunk, hogy van helyünk éjszakára.

Iglesia de Santiago el Real – ehhez a templomhoz tartozik a ma esti szállásunk

A „donativo” szállás bejárata

Ebből áll az „ágy”

Gyorsan lefoglalok két matracot, és igyekszem vissza Péterért olyan gyorsan, ahogy csak a lábam bírja (na, ez most nem túl gyors..). Felszedelődzködünk és 1/4 óra múlva már a szálláson tesszük le a csomagjainkat. Van zuhany, WC, szárítási lehetőség. Sőt, este közös vacsora, amit 4 nyelvű imádság/hálaadás követ (ez nem kötelező, mi kíváncsiságból elmentünk).

Iglesia de Santiago el Real belülről – itt kerül sor az esti imára

Ez a szállás „donativo”, azaz nincs fix ára, mindenki annyit adományoz, amennyit gondol. Itt érezzük először, hogy a régi zarándokút eszményiségét próbálják megtartani és ápolni. Eddig úgy tapasztaltuk, hogy részei lettünk egy nagyon kereskedelem szagú, elüzletesedett divathullámnak, aminek már nem sok köze van a hagyományokhoz. Délután van idő egy kis városnézésre is.

Logroño

Címer

Zászló

Logroño

Logroño észak-spanyolországi város, mely az Ebro folyó partján fekszik. La-Rioja (korábbi nevén Logroño) tartomány székhelye.

2008-ban a várost 153 736-an lakták, míg a városi térségben 197 000-en éltek. Logroño a nagy hagyományú Rioja bor termőhelyének is a központja, melyről világszerte a legismertebb.

Concatedral de Santa Maria de la Redonda a Plaza del Mercado-n

Logrono, Plaza del Mercado innen indul ….

…sétálóutca, a végén megtalálod a Turisztikai Hivatalt

Logrono – az Ebro folyó és a Puente de Piedra

Ezen a szálláson jóval kevesebben szállunk meg (20-25 fő). Kellemesen, családias hangulatban telik az este a 23h00 körüli villanyoltásig (megjegyzés: 22h00-ig fogadnak zarándokokat, és 7h00-tól nyitják újra a kapukat).

2013. május 5. – vasárnap / 5. nap

Sikerül egy kicsit regenerálódni reggelre. Indulás előtt van lehetőség reggelire, és egy kis tapasztalatcserére. Péter foga rendbe jött, a talpára kapott egy szuper sebtapaszt. Minden jól indul, aztán jön, ami még nem volt. Fájni kezd a jobb vállam ugyanúgy, mint 1,5 éve, amikor a lakás kifestése után hetekig be volt gyulladva. Pánik a köbön, hogy visszük így az egyébként is túlsúlyos hátizsákokat…? A reggeli nagy riadalomra jól esik egy finom tejeskávé. Aztán búcsút veszünk Logroño-tól, és szép lassú tempóban kimegyünk a buszhoz.

A 2 órás utazással 5 gyalogos napot haladunk. Eljutunk egészen Burgos-ig (ejtsd: burgosz). Nem mi vagyunk az egyetlen pelegrini-k (zarándokok) a buszon!

Úgy tűnik, különbség csak abban van, ki mikor kap észbe, és választja a buszos megoldást. Kit a fáradtság, kit a túlsúly vagy épp egy régi/új sérülés térít jobb belátásra.

Buszozás közben végig követjük a zarándok útvonalat, ami nagyrészt az autóút mentén halad. Errefelé kevés a ligetes-erdős rész, inkább mezőgazdasági területeken haladunk át.

Zarándokok Út közben

Kb. 13h00-kor megérkezünk Burgos-ba. Újabb dilemma: mi legyen a csomagokkal, hogy oldjuk meg, hogy én ne cipeljek szinte semmit a vállammal?

Végül a szükséges holmik kerülnek az én zsákomba, az összes többi cuccot pedig csomagmegőrzőbe rakjuk (24h = 2€).

Könnyített menetfelszereléssel indulunk szállást vadászni. A belváros alig 5 percre van. Az önkormányzati szálláson van hely (5€/fő).

Ma éjszaka itt alszunk

Ágyunk már van, jöhet a városnézés!

Burgos

Címer

Zászló

Arco de Santa Maria háttérben a katedrálissal – ezen a kapun keresztül jutunk be a belvárosba

A katedrális kívülről…

… és az impozáns belső

A város tele van nagy terekkel, kellemesen árnyas parkokkal.

Plaza Mayor – teraszos bárokkal, kávézókkal, fagyizókkal az árkádok alatt

Plaza del Rey San Fernando, itt található a katedrális is

Burgos – Castillo

Kellemes sétányok várják a nézelődőket, kutyasétáltatókat a Rio Arlazon partján.

Burgos – folyópart

Újabb éjszaka egy dormitoriumban (hálóterem). Kezdünk hozzászokni a „falkában alváshoz”, és próbáljuk ledolgozni az alváshiányunkat.

2013. május 6. – hétfő / 6. nap

Továbbra is busszal haladunk előre, így indulás előtt bőven belefér egy kis kávézás-ejtőzés Burgos belvárosában.

Ma egy hetet fogunk haladni 2-3 óra alatt, és eljutunk egészen León városáig. A táj nagyon hasonlít a magyar vidékhez. Termőföldek, enyhe lankák, gólyafészkek… Út közben semmi izgalmas nem történik. A köztes állomásokon újabb zarándokok csatlakoznak a buszozókhoz, így az utasok jó fele camino-s.

14h00: Megérkezünk León-ba. Én még mindig nem cipelek nehezet a vállammal, így Péterre 2 túltömött hátizsák marad. Helyi járattal megyünk be a központba, ahol minimum 1 órán át kevergünk a szemerkélő esőben szállásra vadászva… Ráadásul az egyik hálózsákot is elhagytuk út közben… Egy apácarendnél találunk két ágyat (5€/fő), külön a fiúk, külön a lányok.

Indulunk várost nézni, illetve eldönteni, hogy legyen tovább. Még mindig van jó 300 km Santiago de Compostela-ig. Az eddigiek kielégítették a kíváncsiságunkat, az út viszont nem adott annyit, hogy érdemes lenne további 250-300€-t rákölteni.

Hosszas tanakodás után úgy döntünk, hogy másnap Leónból Toulouse (ejtsd: tuluz) felé vesszük az irányt, azaz vissza Franciaországba.

Amint meghozzuk ezt a döntést, megfordul a fekete széria! A pályaudvaron nem csak jegyet sikerül váltani hazafelé, de pont annál az ablaknál adták le az elveszettnek hitt hálózsákunkat is! Most már tényleg jöhet a városnézés.

León

Címer

Zászló

León – katedrális

Hostal San Marcos de León

A Bernesga folyó, háttérben a Hostal San Marcos-szal. Ezen a hídon haladnak át a zarándokok.

A Gaudi* tervezte Casa Botines, nem messze a katedrálistól

Casa Botines a XIX. századból – homlokzat

* Antoni Plàcid Gaudí i Cornet (Reus, 1852. június 25. – Barcelona, 1926. június 10.), Antonio Gaudí (spanyolul), vagy egyszerűen csak Gaudí: katalán építész.

Legtöbb művéhez ő maga készítette a belsőépítészeti munkákat, bútorokat, sőt, míves csempéket is. Legismertebb épülete a Barcelona-ban látható Sagrada Família temploma.

Sétánk után vár minket a vacsora és az alvás zárdában.

2013. május 7. – kedd / 7. nap

Esős, hideg reggelre (11 fok 8h00-kor) ébredünk egy újabb dormitoriumban eltöltött éjszaka után. A busz indulásáig van még 9 óránk, így sétálni indulunk a városba. Pár óra séta után bekerget minket az eső egy kávézóba, ahol van wifi, tudjuk tölteni a telefonokat.

Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy májusban fázni fogunk Spanyolországban. Péter olvasással üti el az időt, én a helyi újság tanulmányozásával fejlesztem spanyol tudásom. Dél körül áttesszük a székhelyünket egy étterembe, ahol eszünk egy plato combinado-t (ejtsd: plato kombinado – vegyestál).

16h00: A szálláson felvesszük a csomagjainkat, és még egy utolsó erőfeszítéssel kigyalogolunk a buszpályaudvarra.

17h15: Megjön az Eurolines járata, felpakoljuk a csomagunkat, no meg magunkat a buszra. Kisvártatva elringat minket a Hancock című film ékes spanyol nyelven.

19h30: Megérkezünk Suco-ba, ahol Európa különböző tájairól jönnek buszok. Ez amolyan utaselosztó állomás, mi is itt szállunk át a Toulouse-ba (ejtsd: tuluz) tartó járatra. Az út nem túl eseménydús. Sikerül kicsit ledolgozni az alváshátrányból, még ha szakaszos alvásokkal is.

2013. május 8. – szerda / 8. nap

4h30: A tervezettnél fél órával korábban megérkezünk haza, azaz Toulouse-ba. Ezzel zárul számunkra az El Camino élmény.

Plusz-Minusz összefoglalva:

+ Sikerült megmártóznunk egy kicsit a spanyolok világában, és megnézni az ország azon területét, ahova nem szándékoztunk lakóautóval elmenni.

+ Beigazolódott a következő meghatározás, hogy: „a szabadság nem az, hogy bármit megtehetsz, hanem az, hogy nem kell olyasmit megtenned, amit nem akarsz.”

– Az El Camino számunkra túl elüzletiesedett formája a zarándoklatnak. Ez is egy divat lett, kevesen mennek végig ténylegesen vallási/spirituális okból/céllal, és az „ágyvadászat” miatti rohanás nem is hagy túl sok teret erre.

Sok módja van annak, hogyan és miért lehet végigmenni Az Úton (El Camino). Gyalogosan, biciklivel, taxival vagy buszos szakaszokkal. Kisebb-nagyobb teherrel, vagy épp előre küldött csomagokkal. Egyvégtében vagy több éven át. Egyedül, párban vagy csoportosan.

Sajnos túl sokan vannak olyanok is, akik csak odafelé mennek, de vissza már nem jönnek soha többé… Mindenkinek meg kell találnia a saját útját, ami meghozza számára a tapasztalatokat, felismeréseket.

Nem csak egy út van…