Idén az év első felét Dél-Afrikában töltöttük. Számos tapasztalatra, élményre és barátra tettünk szert az afrikai nap alatt. Dél-Afrika gyönyörű ország, ha egyszer beveszi magát a bőröd alá, nehezen szabadulsz tőle.
A jelenlegi biztonsági helyzet miatt azonban nem könnyen élhető hely, főként nők és gyerekek számára. Ezért sokan fontolgatják az áttelepülést…
Pár napja érkeztünk vissza Nizzából. Innen indultunk 3 évvel ezelőtt lakóautós körutunkra, és azóta még egyszer sem mentünk vissza, bár eddigi utunk során még mindig azt a környéket találtuk a legklasszabbnak. Vegyes érzelmekkel készülődtünk az útra. Nem tudtuk, most is olyan fantasztikusnak találjuk-e majd a Côte d’Azure-t (ejtsd: kot dazür – Azúrpart), mint mikor ott éltünk.
A visszaút apropója az volt, hogy egy dél-afrikai barátunk jött át országnézőbe, mert szeretne családostul átköltözni Európába. Jenő barátunk Erdélyből származik, már 24 éve él Dél-Afrikában. A felesége kínai, és van egy tündéri 8 éves kislányuk.

…és hogy miért akarnak költözni? Itt a történet dióhéjban, kizárólag erős idegzetűeknek!
Tavaly fényes nappal fegyveresek hijack-elték Jenő feleségének az autóját az iskola előtt, aki alig tudta kimenekíteni a kocsiból a kislányukat. Dél-Afrikában ugyanis az a „módi”, hogy gyerekkel együtt lopják az autót, akit aztán eladnak szervkereskedőknek vagy a witch doctor-nak… Na, azóta a feleségnek érthető módon nincs tovább maradása Dél-Afrikában, bármennyire is csodás egy ország! Emily Angliát nézte ki maguknak úgy, hogy még soha életében nem tette be a lábát oda.., de Jenőnek nem annyira tetszett az ötlet.
És ekkor jöttünk mi be a képbe. Sikerült meggyőzni Emily-t, hogy Európa nem csupán Angliából áll, vannak ott más, kellemesebb éghajlatú és életszemléletű országok is 🙂 Még akkor felajánlottuk, hogy ha még szeptemberben átjönnek, akkor mi vállaljuk, hogy visszamegyünk Nizzába és környékére (kb. 600km jelenlegi állomáshelyünktől), és mindent/mindenkit megmutatunk.

…és elkezdődött az utazás megszervezése! Kezdésnek szereztünk jó áron repjegyet Jenőnek. Aztán meg kellett szervezni a mi átutazásunkat, a nizzai szállást és autóbérlést, valamint biztonságos helyet lakóautónknak és robogónknak.

A röpke 10 órás buszút során újra bejártuk a francia tengerpart nagyobb városait. Így jártunk Monpellier-ben, Nîmes-ben, Avignon-ban, Aix-en-Provence-ban, Marseille-ben és Toulon-ban , míg végül megérkeztünk Nizzába.

Átvettük a bérelt autót a buszállomáson, és már indultunk is felfedezni a régi kedvenc helyeinket 🙂

Másnap megjött Jenő is, és ezzel kezdetét vette számára a francia kalandtúra. Őt sem kíméltük, alig szállt le a repülőről, máris vittük kirándulni!

A hétvégén is faltuk a kilométereket: Nizza, Eze, Monaco és Olaszország kerültek terítékre. Naná hogy nem hagytuk ki a kedvenc pizzériánkat sem Ventimiglia-ban (ejtsd: ventimij)!

Nem csupa kirándulással, és mókázással teltek Jenő franciaországi napjai. Sok-sok kérdéssel érkezett, amire igyekeztünk rendre megfelelni. Bemutattuk Jenőt a Côte d’Azur-i francia-magyar szövetség elnökének, szereztünk kapcsolatot munkához, iskolához, orvoshoz, ügyvédhez, lakásbérléshez és megismertettük helyi magyarokkal is.

A sok kirándulás, és utánajárás mellett természetesen jókat ettünk, és remek volt a társaság is.

Aztán Jenő hazautazott tele tapasztalatokkal (és minimum plusz 2-3 kiló pocakkal, hiába, a magyar konyha, az magyar konyha…), mi pedig visszabuszoztunk a francia-spanyol határra 🙂 Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, most már Jenőnél a labda!

Nagyon szerettük ezt az aktív és energiával feltöltős hetet Nizzában és környékén. Jó volt feleleveníteni a dél-afrikai emlékeket Jenővel, és visszamenni azokra a helyekre, amik 4 évig tartó nizzai életünk mindennapjait jelentették. Még most is ez a világ egyik legszebb helye!