Gibraltár – 400 méterrel emelkedik a tenger fölé a robusztus szikla, amit az elmúlt évszázadokban alaposan kilyuggattak a katonák. Ez egy különleges hangulatú, multikulturális kisváros, tele furcsaságokkal, amely az idők kezdete óta fontos szerepet játszik a Földközi-tengeri kijárat ellenőrzésében, az utóbbi időben pedig akkor került a figyelem középpontjába, amikor a britek úgy döntöttek: kilépnek az EU-ból.
Pár éve már tettünk itt egy villámlátogatást, de az épp csak egy kis mintavételre volt elég Gibraltár mediterrán angol hangulatából. Ezúttal alaposabban bejártuk a sziklát, és nevezetességeit >>
Gibraltár egy rendkívül fura, ugyanakkor lélegzetelállító hely. Enyhe sokkhatással jár, amikor először megpillantja az ember a 400 méter magas sziklát, ami stratégiai szerepet játszott az elmúlt évszázadokban. Ez szinte mindenütt kézzelfogható a 30 ezer lakosú félszigeten, ami egyszerre tükrözi egy brit városka, egy andalúz település, és talán még egy kicsit London hangulatát is emeletes piros buszaival. Amint átérsz a határon, egyből tudod, hogy hová érkeztél: miközben elsétálsz néhány egyenruhás bobby mellett, rögtön egy piros telefonfülkébe botlasz, ami után egy elegáns Royal Mail postaláda, és egy királyi címerrel díszített utcai WC következik.
Gibraltár egy igazi multikulturális város, a britek mellett élnek itt spanyolok, portugálok, máltaiak, olaszok, arabok. A félsziget saját pénznemmel is rendelkezik, ez a Gibraltári Font. Gibraltárban szinte minden helyen használhatunk Eurót is, de ha van Fontunk, jobban járunk, ill. ha Euróval fizetünk, a visszajárót Fontban kaphatjuk. Angol és gibraltári Font is használható, a helyi pénzforgalomban ezek keverednek, de a gibraltári Fontot Angliában általában nem fogadják el.
Gibraltár – A spanyolok megint visszakérik
A határátlépés szintén egy kicsit furcsa élmény. Személyi igazolvánnyal (egyelőre) be lehet lépni Gibraltár területére, a határnál az ellenőrzés jelképes. Előfordult, hogy mindkét oldalon kérik az ember útlevelét vagy személyi igazolványát. Az ellenőrzés mértéke napszakonként változhat. Mindkét oldalon két-két csarnok található rengeteg beléptető kapuval, ezek automatikusan kinyílnak, ha az ember leolvastatja a szkenneren az okmányait. Van, amikor tárt kapuk fogadják a turistát, aki pillanatok alatt átgyalogol, de könnyen előfordulhat, hogy a határőrök bele is néznek az útlevélbe.
A határátkelő ilyen szintű fenntartását valószínűleg az a vita is indokolja, ami régóta fennáll a britek és a spanyolok között, hiszen Spanyolország régóta szeretné visszaszerezni az ellenőrzést Gibraltár felett. Amikor június végén a britek a BREXIT népszavazáson úgy határoztak, hogy kilépnek az Európai Unióból, a spanyolok néhány órával később be is jelentették igényüket Gibraltárra.
A világ egyik legveszélyesebb repülőtere
A határátkelő után egyből a repülőtér következik, pontosabban a repülőtér kifutópályája, amit keresztez a városba vezető autóút. Egészen szokatlan megoldás, de a hely szűke miatt nem volt más lehetőségük a briteknek, hogy megépítsék a nemzetközi repülőteret, ami a királyi légierő bázisaként is szolgál. Így amikor egy járat érkezik vagy indul, megszólalnak a szirénák, és lezárják a sorompókat, mintha vonat jönne. Ez kétségtelenül a város egyik legnagyobb látványossága. Miután a gép elgurult, felhúzzák a sorompókat, az autós és gyalogos forgalom pedig haladhat tovább.
A gibraltári légikikötő rajta van a világ 10 legveszélyesebb repülőtereit felvonultató listán. Egyrészt nem túl hosszú kifutópálya, másrészt a tengerből kiemelkedő szikla körül szinte mindig légörvények vannak. De nemcsak ez adja fel a leckét a pilótáknak, hanem az is, hogy a spanyolok korlátozásokat vezettek be a légtérben, így a járatok csak szigorúan meghatározott útvonalakon közelíthetik meg a repülőteret. A repülőtérre egyébként páratlan kilátás nyílik a szikláról, érdemes megvárni egy fel- vagy leszállást.
Séta Gibraltárban
1. Main Street
Napközben szinte mindig hatalmas tömeg van a belvárosban, éppen ezért kellemes élmény, ha még a nagy dömping előtt átjövünk a határon. Egy egészen más arcát ismerhetjük meg a félszigetnek, amikor még nem hömpölyög a turistaáradat a Main Streeten és az odavezető sikátorokban. A régi erődítmény falai között, alagutakon, impozáns kapukon, patinás épületek között lehet megközelíteni a centrumot, ahol 10 óra után kezd beindulni az élet. Ilyenkor már nyitva van néhány kávézó, ahol klasszikus angol reggelihez (english breakfast) is hozzájuthatunk.
Gibraltár főutcája 1 kilométeren át kanyarog északról délre, vele párhuzamosan több szakaszon megtalálható még a régi városfal. Elegáns, színes, csempés házak, világmárkák üzletei, kézműves boltok és jobbnál jobb éttermek, kávézók szegélyezik a Main Street-et, ahol egyébként rengeteg az ékszerbolt. De ugyanilyen gazdag a kínálat a környező sikátorokban is.
Reggel fix program a bejáratok melletti gravírozott réztáblák fényesre polírozása, a helyiek nem nagyon engedik meg maguknak, hogy bármilyen kosz megtörje a táblák csillogását. Itt áll a gibraltári parlament épülete, közvetlenül mögötte a városháza, kicsit lejjebb pedig a bíróság, ami gyönyörű angol kerttel büszkélkedhet. A régi kolostor mellett áll a kormányzói ház, aminek bejáratánál mindig látható helyre teszik II. Erzsébet portréját. Ezen a szakaszon több ponton öreg ágyúk pihennek. A Main Street-et a Gibraltári Nemzetközi Bank patinás épülete és a Referendum Gates boltíves kapuja zárja.
2. Irány a szikla!
A szikla gerincén épült kilátóhoz többféle módon is feljuthatunk. Az igazán kitartóak egy 1-2 órás (túlélő)túra keretében felsétálnak, vagy felbringáznak. Az óvárosból több helyről indulnak kisbuszok, amik egészen a kilátóig viszik a turistákat. Ez valóban kényelmes, de nem a leglátványosabb megoldás. A Main Street déli végétől nem messze található a Cable Car, vagyis a felvonó alsó állomása.
Annak, aki bírja a magasságot és nincs tériszonya, ez a legjobb megoldás. A kabin kb. 5-6 perc alatt ér fel a 412 méter magas hegygerincre, az érzés olyan, mintha a félsziget nyugati oldala felett repülnénk. A felvonónál gondoltak a turisták posztolási kényszerére is. A jegy mellé jár egy 3 órás WI-FI hozzáférés. Így miután felértünk, elkészítettük a kötelező fényképeket a majmokról és a lélegzetállító panorámáról, akár azonnal tolhatjuk is fel a közösségi oldalakra. Tipp: a felvonó 9:30-kor nyit, nem árt, ha az első járatokkal feljutunk, mert ilyenkor még nincs tülekedés a kabinban. Ha viszont később akarunk felmenni a sziklára, váltsuk meg előre online a jegyet, így a beléptetésnél elsőbbséget élvezünk.
3. Majomparádé a hegyen
Előfordul, hogy az érkező kabinra is felugrálnak a sziklán élő majmok, de kiszállás után egyből belebotlunk a szőrös jószágokba. Gibraltár szikláin kb. 300 majom él, a feltételezések szerint annak idején az angol katonák hozták őket Afrikából. Úgy tartják: addig lesz Gibraltár brit fennhatóság alatt, amíg majmok élnek a hegyen. A kolónia egyedei eléggé vagánynak mondhatók. Egy karral csüngnek a több száz méteres mélység felett, a korlát külső oldalán, a kicsik jönnek, játszanak, felugranak az ember hátára.
Az idősebb példányok azonban már durvábbak. Nem mindig fogadják kitörő örömmel a turisták közeledését és támadnak. Ami fontos: kaját ne vigyünk a hátizsákban, mivel a majmok egyből kipakolják. Etetni szigorúan tilos őket. Természetvédelmi őrök grasszálnak a környéken, borsos bírságra számíthat az, aki ennivalót ad a majmoknak. A nagyobb, kifejlett példányokkal ne akarjunk mindenáron közös fotót készíteni, mert ha belépünk a komfortzónájukba, fújtatni kezdenek, és pillanatok alatt megindulnak felénk.
Érdemes a hegyről lesétálni. A kilátótól észak és dél felé is indul egy-egy hangulatos út, ahol szintén lépten-nyomon találkozhatunk majmokkal, sőt „majomóvoda” működik, ahol egészen kicsi kölyköket is láthatunk. De nemcsak ezért praktikus a séta, hanem a lenyűgöző háborús emlékek miatt is.
4. Helló Afrika!
A Cable Car felső állomása egy többszintes kilátókomplexum, ahol egy panorámakávézó is működik. A hatalmas teraszokról szinte körpanoráma nyílik a félszigetre, az alattunk húzódó városra, és a hatalmas forgalmú szorosra. Nagyjából 1/4 óra kell ahhoz, hogy elkezdjük feldolgozni a látványt. Még párásabb időben is átlátni Afrikába, hiszen a kontinens partjai mindössze 17 kilométerre húzódnak Gibraltártól. Tiszta, napos időben érdekes, kékes árnyalatban rajzolódnak ki a távolban az Atlasz-hegység nyúlványai.
5. Szent Mihály barlang (Saint Michael’s Cave)
A szikla déli oldalán található a Szent Mihály cseppkőbarlang, melynek termeit a leszivárgó esővíz vájta ki. Az 1800-as években Gibraltár előkelőségei nagy örömmel látogatták. A legenda szerint a barlang a tenger alatt, egészen Marokkóig húzódik, és a meseszerű történet úgy tartja: a majmok is ezen jöttek át Afrikából. A csodás látvány mellett a barlang remek hely egy kis hűsölésre is a nyári nagy melegben.
6. Europa Point
A félsziget legdélebbi csücskében található az Europa Point (Európa Pont), ahol a világháborúban a szorosra irányított ütegek álltak. Ezek mellett található a Sikorski tábornokról elnevezett emlékmű, ami egy légcsavar, valamivel távolabb a fehérre és pirosra meszelt, nem túl magas, de annál hangulatosabb Trinity világítótorony, és egy hófehér mecset.
7. Alameda botanikus kert
A Main Street forgataga után kellemes séta vár ránk a Gibraltár Botanikus Kertben, mely La Alameda Gardens néven is ismert. Ez egy 1816-ban alapított nyilvános kert, melynek gazdag szubtrópusi növényzete megörvendeztette az itt állomásozó katonákat. A botanikus kertben van egy kis állatkert (Alameda Wildlife Conservation Park), valamint egy szabadtéri színház, amely számos kiváló kulturális és zenei rendezvénynek ad helyet.
8. Ocean Village
A mi egyik kedvencünk Gibraltárban Az Ocen Village névre hallgató negyed rengeteg éttermével, kávézóival, kikötőjével, és kicsit robinzonos hangulatával.
9. Commonwealth Park
A King’s Bastion Szabadidő Központ szomszédságában, a város szívében található ez a zöld park, ahová egy kis folyosón át juthatunk el. Az első fákat, az olasz örökzöld magnóliákat 2013-ban ültették.
10. Queensway Quay Marina
A hajók és kikötők szerelmeseinek érdemes sétát tenni a Queensway Quay Marina-ban.
