Utazás lakóautóval Montpellier. Ebből a bejegyzésből megtudhatod, hogy: – hogyan sül el gyors egymás utánban a 2. és a 3. couchsurfing megállónk, – milyen újra a tengerparton, – milyen egy követendő várostervezési minta.
Indulás: Nîmes – 2013/03/11 hétfő
Érkezés: Montpellier – 2013/03/11 hétfő
Távolság: 60 km
Autópálya díjak: 2€
Utazás lakóautóval Montpellier (ejtsd: monpölié). Itt is előre leegyeztetett címre megyünk. Kisebb nehézségek árán ugyan, de megtaláljuk a címet. Amint kezdünk beállni az udvarra, előkerül a tulajdonos, és élénken tiltakozik ellenünk. Mivel a hely egyébként sem ideális (túl meredek lejtőn kell lemenni, és egy cigány putri van a közelben), úgy döntünk, hogy továbbállunk.
Iorek szépen felkaptat az emelkedőn, nagy megnyugvásunkra. Szerencsére van még egy leegyeztetett helyünk Maurin-ban (ejtsd: moren), nem messze Montpellier-től. Bár nem jeleztük előre érkezésünk, átállunk az új címre. A házigazdánk nincs otthon, így berobogunk Montpellier-be, ahol Csonty barátunk kalauzol végig.
Montpellier
Montpellier címere
Utazás lakóautóval Montpellier, Franciaország
Montpellier – Főtér
Főtér esti fényben, háttérben az Operával
A város egyik érdekessége a villamoshálózat. Minden vonalnak más a tematikája, mintázata: virágok = föld; kék ég fehér madarakkal = levegő; színes tengeri herkentyűk = víz, tenger; arany és műemlékek = nap
Föld
Nekünk is van alkalmunk kipróbálni a tömegközlekedést. A jegyvásárlás nem probléma, minden megállóban van automata, ahol kártyával is lehet fizetni. Térképek, információs táblák segítik a tájékozódást, a jegy 1,40€-ba kerül, és 1 órán keresztül érvényes átszállással. A villamoshálózat összeköti a belvárost a külső kerületekkel, és a környező településekkel.
Tervezik a villamost le egészen a tengerpartig. Várostervezés szempontjából jó ötlet ez, a sínek két oldalán lehet fejleszteni a területet. A quartier d’Antigone (ejtsd: kártyié dantigon) görög stílusú lakónegyed le egészen a folyóig. Szép példa arra, hogyan lehet élhető, esztétikus lakónegyedet varázsolni a belvárosba.
Antigone – görög ihletésű belvárosi lakónegyed
Antigone – esti fényben
…még egy kis görög hangulat
Sportkomplexum olimpiai uszodával az Antigone negyedben
A Place Royale de Peyrou (ejtsd: plász roájál dö pejru) parkon át eljutunk az Aqueduc Saint-Clément (ejtsd: akédük szen kléman) nevezetű vízvezetékhez, mely a Pont du Gard (ejtsd: pon dü gar; részletek a „Pápák, rómaiak, bikák” c. bejegyzésben) mintájára épült 1754-ben, és ivóvízzel látta el a várost.
Place de Peyrou – Montpellier
Place de Peyrou a diadalívvel a háttérben
A Pont du Gard mintájára épült vízvezeték
A régi orvosi egyetem (itt tanul Robert Merle: Csikóéveink c. regényének főhőse is), és a hozzátartozó füvészkert:
Az orvosi egyetem
Az egyetem impozáns bejárata
Jardin des Plantes – Füvészkert; régen az orvosok tanulmányozták a gyógynövényeket
Csavargunk egyet az óvárosban, ahol végigtaposunk az El Camino jeleken, és eljutunk az itteni zarándokszállásig.
Az El Camino jelén…
…végigsétálva…
…egészen a zarándokszállásig
Megszerezzük második pecsétünket zarándok igazolványunkba a St-Roch (ejtsd: szenrok) templomban.
Ez pedig a szemközti oldal – a fal 90%-a festett
A belvárostól mindössze néhány villamos megállónyira található az amerikai ihletésű Odysseum (ejtsd: odisszeum) negyed. Itt mindenki találhat kedvére való szórakozást: butikok, kávézók a hölgyeknek, jégpálya, bowling a játékos kedvűeknek, Akvárium, mozi a családosoknak, stb.
Odysseum – bevásárló központ esti fényben
Akvárium, mögötte jégpályával
Montpellier beli tartózkodásunk idejére esik a Trocathlon. Ez egy okos kezdeményezése a Decathlon áruház láncnak, melynek európai legnagyobb áruháza épp itt van. Egyfelől a kinőtt, megunt, nem használt sporteszközöket be lehet vinni eladásra, másrészt jóval olcsóbban lehet biciklihez, golfkészlethez, görkorihoz, stb. jutni.
Évente kétszer, tavasszal és ősszel kerül sor az 1 héten át tartó Trocathlonra
Újra a tengerparton!
Már nagyon hiányzik a tenger, így leruccanunk a partra, Palavas Les Flots-ba (ejtsd: palavasz lé flo). Még hetekkel a szezon előtt vagyunk, így nincs nagy turista felhajtás. Itt is rábukkanunk 1-2 érdekességre, ötletre:
„Sífelvonó” a csatorna két partja között
– forgó étterem a világító torony tetején
– Lakóautó parkoló 11€-tól/éjszaka:
A 3. couchsurfing „szállás” igazán remek. Házigazdáink, Philippe és Cathy Minier, akikkel csak a második napon sikerül összefutni, nagyon kedves és előrelátó: rendőrségen lecsekkolja, hová állhatunk, ad áramot, wifit, nyomtatót, hoz térképet, prosikat a Turisztikai Hivatalból, utánanéz a permakultúrának, közösségi kertnek, fuvaroz Aigues-Mortes-ba (ejtsd: eg mort), Sete-be (ejtsd: szet).
Jól jön a segítsége, mert Rosinante hátsó kereke csúnyán megsérült, így pihenőre ítéljük a gumicseréig.
Kirándulás Aigues-Mortes-ba
Ez egy XI. Lajos idején építtetett erődítmény, innen indultak útnak a vallásháborúk idején a hajóhadak.
Aigues Mortes – falak és bástyák
Egy másik érdekesség a sólepárló telep (les salins – ejtsd: lészalen). Hegyekben áll itt a só.
Másik kirándulási helyünk a XII. századi Cathédrale de Maguelone (ejtsd: katedral dö maglon).
A katedrális kívülről, és belülről
A katedrális hátsó kertje tele van pávákkal
Szállásadónk jóvoltából eljutunk Sète-be (ejtsd: szet) is. Ez a település több dologról is híres: – ez a vidék egyik legnagyobb halászkikötője a Földközi-tenger partján, – itt született a francia zenei kultúra nagy alakja, George Brassens (ejtsd: zsorzs brásszensz)
George Brassens, francia költő, zeneszerző, előadó művész. Saját versein túl megzenésítette többek között François Villon (ejtsd: franszoá vijon), Paul Verlaine (ejtsd: pol verlen).
Innen indul (vagy itt ér véget – nézőpont kérdése) a Canal du Midi. Ez a hálózat összeköt 2 tengert, így mozgatni lehet hajókat az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között.
Canal du Midi – Világörökség
Canal du Midi
Canal du Midi Sète-nél, a Világörökség része
Ezekhez jön mostantól még egy kiemelkedő esemény. A helyi piacon szerezzük be ugyanis a shell kagylóinkat, ami az El Camino jelkepe. Ezeket a kagylókat valószínűleg csak Magyarországon nevezték el a benzinkutak után, hivatalos neve: coquille Saint-Jaques (ejtsd: kokij szen zsák), azaz Szent-Jakab kagyló.
Az El Camino jelképe – Szent Jakab kagyló, shell kagyló vagy még másképp fésűkagyló
Sète – kikötő
A kikötő egy másik szögből
Az utolsó Montpellier-ben (ejtsd: monpölié) töltött napot búcsúvacsora koronázza meg. A menü vegyes: mi magyar gulyást teszünk az asztalra, házigazdáink pedig ázsiai ízeket varázsolnak elénk, lévén Phillipe anyai ágon vietnami származású.
Nagy a lelki közösség Phillipe-pel, mert régi, elektronikától mentes autóik vannak, amiket ő maga szerel, gyűjti az esővizet, amit öntözésre, WC öblítésre használnak, és külön tárolják az organikus szemetet, amiből komposzt lesz.
Ha esik az eső, a kukákba is víz kerül
Teli a has, eszmék kicserélve, így nem marad más hátra, mint a bejegyezés vendégkönyvünkbe, és a búcsúzás. Másnap reggel felrakjuk a robogót, és útnak indulunk Marseillan Plage (ejtsd: márszejan plázs) felé, ahol minden hétvégén hatalmas bolhapiacot rendeznek.